Neil
Jordantől eddig kevés filmet láttam – egyet se -, ezért nem tudtam, hogy mire
számítsak. Gondoltam, biztos jó lehet. Csinált már előtte egy vámpíros filmet,
ami egész jóra sikeredett. Sokat vártunk tőle. Egy jó véres, izgalmas vámpíros
filmet, amely kihoz bennünket az Alkonyat utálatunkból. Hát ez nem jött össze.
De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a történetet:
Eleanor és Clara, a két
rejtélyes fiatal nő egy erőszakos bűncselekmény helyszínéről egy angol
tengerparti kisvárosba érkezik. A lepusztult parti hotelek egyikében próbálnak
szállást szerezni. A gyakorlatias Clara a testét árulja, hogy pénzt keressen.
Hamarosan megismerkedik a félénk és magányos Noellel, aki befogadja őket a
valaha jobb napokat látott motelbe, a Byzantiumba, melyből Clara hamarosan
bordélyt csinál. Az ártatlan iskolás lány, Eleanor pedig találkozik a
rokonlélek Frankkel, akinek akaratlanul feltárja az igazságot életükről: ő
Clara lánya, 1804-ben született, és mindketten vámpírok. A csendes kisvárosban
hullani kezdenek az emberek. Ám a múlt, mely elől a két nő olyan régóta
menekül, hamarosan utoléri őket - megdöbbentő következményekkel. A testvériség
vadászik rájuk, amiért megszegték a vámpírok törvényeit.
Az
Alkonyat után úgy gondoltam, hogy ezután csak nem tudnak ennél mélyebbre
süllyedni. A helyzet az, hogy de tudnak. A történet hihetetlenül unalmas.
Szinte semmi nem történik benne. Semmi izgalom, a vér pedig elég kevés. Ott
kezd izgalmassá válni a dolog, amikor Clara megöli Eleanor egyik tanárát.
Vagyis a 95 perctől lesz izgalmas és élvezhető mozi. A 95 PERCTŐL. De még utána
is vannak kisebb bukkanók. Ugyanis amikor betoppannak a testvériség néhány
tagja a csendes kisvárosba, akkor utána hihetetlen gyorsasággal oldják meg a
problémát. Pontosabban egy Bizáncnak nevezett fegyver segítségével. Ugye, most
csak vicceltek velem? A másik meg, hogy Darvell menti meg őket, aki az egyik
pillanatban még ellenséges a másikban pedig már nem. Most akkor ez, hogy is
van?
A
zenére pedig nem tudok mit mondani. Álmosító volt. Részben emiatt is volt ilyen
unalmas ez a film.
Na
de, térjünk át a színészekre. Saoirse
Ronantől eddig három filmet láttam. Az érzéketlen Hannát egész jól
alakította. A Burokból a Melanie/Vanda párost is remekül eljátszotta, de aztán
lemerült. Itt viszont végre mutatott valamit. És a film végén bebizonyította,
hogy nemcsak ugyanazt az arcot tudja megmutatni. Most már csak a mosoly
hiányzik. Egy igazi őszinte mosoly. Gemma
Arterton egyszerűen zseniális. Hihetetlenül jól eljátszotta a szajha anyát,
aki nagyon félti a lányát. Remek alakítás volt. Caleb Landry Jones nem a legjobb színész és legalább a haját
levághatták volna. Még kezdő ugyan, de itt tökéletesen megállta a helyét. Talán
még Sam Riley alakítása
kifogásolhatatlan, de a többiről már nem ez a véleményem. Főleg, hogy alig
láttuk őket a vásznon.
Most
viszont beszéljünk egy másik nagy problémáról, a vámpírokról: Hol is kezdjem? A
Byzantiumban a vámpírok hüvelykujj-körmük segítségével táplálkoznak, tudnak a
napon járni, halhatatlanok, sebezhetetlenek, és be kell őket hívni a lakásba.
Se gyorsaság, se szupererő. A hüvelykujj-körmük pedig nagyon hasonlított Chloe
King macska körmére, ami eléggé nevetséges egy vámpírfilmhez. A trailerben sem
barátkoztam meg vele túl könnyen. És tudjátok, hogyan teremtik őket? A
hasonmásuk megölik az illetőt, majd a vízesés vörösre változik, azt kész a
vámpír. Ezt most komoly? Ennyire nem volt ihletetek?
Összegezve
egy dögunalmas film, ami csak a 95 perctől lesz izgalmas. A zene annyira
álmosító, hogy a film élvezhetetlen. A színészek között van pár kiemelkedő
tehetség. Itt megemlíteném Saoirse Ronan és Gemma Arterton kifogásolhatatlan
alakítását. A vámpír mitológia pedig helyenként egyszerűen nevetséges.
Megnézni, nem igazán érdemes. Semmit nem veszítesz vele. 4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése